Újságírói munkám során elsősorban mások gondolatai iránt érdeklődtem, számomra értékes és érdekes embereket faggattam, mit gondolnak az élet fontos kérdéseiről, életről, halálról, családról, hitről, saját életük vagy a nagyvilág történéseiről. Magamról és a saját gondolataimról ritkán és keveset írtam; nem éreztem elég fontosnak, tartalmasnak, értékesnek mások számára. Fokozatosan érkeztem el oda, hogy ezeket is megpróbáljam leírni és merjem a nagyobb közönség elé tárni. Ahogy egyre több támogató visszajelzést kaptam, úgy nőtt a bátorság és jött az ihlet is. Ebben sokat segített a Bloggerképző is, ahol időnként 30 napos kihívások vannak, tehát ha úgy érzem, épp nincs mondanivalóm a nagyvilág számára, adnak egy témát és máris jöhet az írás. Első írásaim egy ilyen kihívásból ihletődtek, de idővel biztosan lesznek majd saját témáim is, hiszen újságíróként is mindig azzal küzdök: túl sok a téma, egy élet nem lenne elég mindet papírra vetni.
Antal-Ferencz Ildikó
szabadúszó újságíró
igyiroken.cafeblog.hu/2020/08/27/nekem-a-balaton
Gondolatok a Szoptatás Világnapjára (hetére és minden napra)
A mi kettős ünnepünk – avagy miért dupla öröm nálunk a július 1
A magány a legnagyobb vírus – Sue Johnson Magyarországon járt!
A Föld napja a mi napunk is – avagy 14 év párkapcsolati felismerései
Láthatatlan munkások (is) vagyunk, ünnepeljük meg magunkat (is) ma!
Kommentek